Semmi sem vész el. Minden kis darab odakerül, ahol lennie kell. Cseppek, koppanó napok hullanak, de az idő, mint eső, énekel.
Renddé áll össze a nagy forgatag, csipkefinoman és bársonypuhán. Rád néz, hogy érezd:nem vagy egymagad, zenéje vezet és visz ezután.
Bomlik a sok szín, összeáll a kép, cirógatja az ámuló szemet. Minden érzéket megszólít a szép, ritmusától a tér is bizsereg.
Tánc ez, a kezdet óta ismerős, ölel, kipörget , megint megragad, gyöngéd és finom és mégis erős- bízz hát meg Benne. Engedd át Magad!
Szabó T. Anna Keringő című versét szeredi Ambrus Noémi textilképei ihlették
Kedves Látogató!
Köszönöm, hogy betekint a bársonyos textilekkel gazdagított világomba! Remélem, Önt is rabul ejti a nemes kelmék varázsa, s szívesen elidőz majd az elfeledett tárgytöredékekkel applikált, múltidéző képek között!