KISNO

Bemutatkozás

noemi PS2szeredi Ambrus Noémi 1966-ban született Budapesten, művészeti tanulmányait rajzszakon kezdte; később már konkrét elágazásként, a MOME textil szakirányán szerezte újabb diplomáját. A művészeti és rajz oktatás mellett az idő során kibontakoztak saját tervezésű, egyedi technikájú alkotásai; melyek különleges atmoszférája az alkalmazott anyagokban és a művész által megjelenített eljárásban rejlik.
Falikárpitjai, textilképei aprólékos kézműves munkák, melyek újragondolt-elfeledett régi nemes kelmékből (selyem, bársony, csipke, brokát); előkelő kúriák enteriőrjéből, vagy szakrális terekből származó drapériákból születnek. Metamorfózisuk szeredi Ambrus Noémi általi, így műalkotásokként
élnek tovább mai formájukban, de mégis tradíciójukat magukban hordozva bújnak falikárpit, tükör, vagy épp egy „textilfestmény” bőrébe. Az éteri művek a régmúlt emlékeivel, vagy épp a tudomány szféráinak érintésével alkotják különös eklektikájukat, esszenciájuk épp ebben a modernkori és
„antik” fúzióban rejlik. szeredi Ambrus Noémi textilfestményei közül mára több alkotás köz-és magángyűjtemények méltó darabja.
„A hetekig is eltartó alkotó munka során átlényegülnek ezek a képek. E folyamat során fedeztem fel, s kezdtem alkalmazni régi fotókat, elhasználódott textíliákat, melyeknek jelentős része az öreg bútorok levetett ruháiból, régi bársonyszoknyákból, selyemingekből, csipkeszegélyekből, terítőkből, gallérokból kerültek ki. Ezáltal életre kelnek, őrzik múltjuk titokzatosságát, s új tartalmakkal gazdagodnak.” (szeredi Ambrus Noémi)

Tanulmányok

1987. Budapesti Tanítóképző Főiskola, rajz szakkollégium, Mester: Bálványos Huba
1999. Eger, Eszterházy Károly Főiskola, rajzszak, Mester: Nagy B. István
 2007. Budapest, MOME, Vizuális tárgy-és környezetkultúra szak, textil-szakirány, Harmati
Hedvig és Latin Anna tanítványaként
2015. Budapest, V-Pearl/ Pintér Galéria és Aukciósház, Festménybecsüs
2016. Budapest, V-Pearl/ Bútor- és szőnyegbecsüs

 

A Régió TV Esztergom videója

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Művészet apoteózisa

A textil és a művészet számos ágának szeretetét a család sok generáción át örökítette tovább a világ felfedezésére induló újabb és újabb gyereksereg számára.
  Dédmama szőnyeget szőtt szabad perceiben, Anyóka verseket írt, és csodákat hímzett az esti órákban, s bütykölni tanított,  Nagymama képeket festett és csipkéket horgolt, az egyik Nagynéni meséket szőtt,a másik áriázott és fergeteges dallam-futamokkal ébresztette a négy generációt…Édesanyám-a nyolc gyermek előtt-  gyors pasztellvirágokat vetett papírra, Édesapám tervezte, építette a házunkat…testvéreimmel a kert kimeríthetetlen alapanyagaiból teremtettük játékainkat, kicsi „műveinket”…este a Carmina Burana altatott, reggel rigófütty, patakcsörgedezés ébresztett…
   Gyűltek az élmények,a tanulással átszőtt tapasztalatok, s ahogy rátaláltam a saját„anyagomra”, a textilre, találkoztam a Nagymesterek egyedül álló műalkotásaival is.  A Textil hívta a Témát- a Téma hívta a Textilt, a belső vágy hajtott egy-egy nevezetes mű textiles Átírására- Átvarrására. E folyamat során nem a szolgai Másolás vezérelt, hanem a műben rejtőzködő Anyagszerűség- a megfestett faktúrák igazi, nemes textúrába való átlényegítése irányított.
A kiválasztott műalkotások esetenként egy-egy ünnepkörhöz kapcsolódtak: pl.: M.S.Mester: Vizitációja( 1996) A Kezdet és Vég - Adoration(1998)- Toporci Madonna (2000), Piliscsabai Madonna ( 2008)- így lettek a Karácsonyi készülődés lelki folyamatának megtestesítői.
Gyakran ragadott magával az „Átvarrás” vágya a szecessziós grafikák, plakátok, üvegfestmények, gobleinek megpillantása nyomán. Ez látható:pl.: a Páva(2006), a Vízparti Kócsagok(2012), a Kála (2011), a Szecessziós táj(2000), a Nyári és az Őszi Múzsa(1999)esetében is.
Kedvenc festőm: Rippl-Rónai József : Zorka című képét (2009)a műhelyben felgyülemlett strasszok, gyöngygallérok, csipketöredékek, bársonydarabkák látványa írta át a textiles valóságba.
Ennek az alkotói folyamatnak a mélyén felfedezhető a tisztelet és rajongás a művek által megtestesített Elmúlt világ és a benne egykor élő Alkotók iránt, s az az öröm, ahogy a tű, az öltések által mélyebben megérthetem a műalkotások mély rétegeit, a bennük szunnyadó örök igazságokat a Szépségről, a Harmóniáról, a Élet teljességéről.