Bársony-Festmények / Velvet-Paintings
szeredi Ambrus Noemi textilművész tárlata

A jelen kiállítás pusztán néhány pillanatot tár fel szeredi Ambrus Noemi textilművész elmúlt25 éves alkotói tevékenységéből. Korai munkái még a klasszikus festészet formajegyeit viselték, miképp kezdeti virágábrázolásai akvarelltechnikával készültek. Bár festményei tehetségről árulkodtak, később mégis új formanyelv jelent meg művészetében: a textil. Ezek a szövettestek (bársony, selyem,..) mind a mai napig meghatározó hordozói és egyben „festészeti” eszközei is szeredi Ambrus Noemi textilművészetének. Alkotásainak illékony matériái (anyagai)- rég elfeledett tárgyak, szövetek, kelmék- egykoron nemesi kúriák, nagypolgári enteriőrök, az arisztokrácia vagy épp szakrális terek féltett kincsei voltak. Az idő során elvesztetve régi fényüket, szerepüket kerültek szeredi Ambrus Noemi textilművész műhelyébe, ahol mintegy metamorfózisként műtárggyá, textilfestménnyé
alakulva elfoglalhatták méltó helyüket. Növényábrázolásain ez a folyamat, mint többszörös átalakulás megy végbe, tekintve, hogy a szövet egykor növény volt, majd fonal, anyag, tárgy. Ez az anyag vagy tárgyegyüttes kerül a művésznőhöz, s változik textilfestménnyé, lesz épp virág (Pipacs) vagy fa, ezáltal: újra növény. szeredi Ambrus Noemi alkotótevékenységében fajsúlyos szerepe van a tradíció megőrzésének és a kortársgondolkodásnak egyaránt. Eképp a textillel folytatott technikai kísérletein átlépve szintén egy újabb periódus következett művészetében, mely a jelenben is tart: az elméletek megjelenése. Ez az állandó nyughatatlan művészi útkeresés-gondolkodás jellemzi munkáit. Textilfestményeiben nem elégedett meg a dekorativitás megjelenítésével és a magasszintű technika alkalmazásával. Arra volt kiváncsi miképp lehet „beleszőni” műveibe egy emberi érzést-tulajdonságot, természeti jelenséget vagy épp egy fogalmat elvonatkoztatott formában. Így jöttek létre a későbbi munkái („Nagy-Motívum” Tulip-sorozat, Zeneakadémia..), melyek ugyan a szecesszió jegyeit viselik, mégis kortárs koncepciót hordoznak. Ezeknek a metaforikus műveknek (Jégtulip, Lilaköd, Holdtulip..) a hagyomány és a kortárs fúziója adja az izgalmas esszenciáját. Ez az szofisztikált ötvözet magából az anyagok eredetéből és a
Művésznő szellemi tendenciáiból ered; mely hagyománytisztelő, nem követi az aktuális művészeti trendeket, de mégis az esztétikán túli, friss-személyes irányvonalakat mutat. Műveiben megjelennek a tudományágak diszciplínái éppúgy, mint az erős gyökerű családi jelenlét. Tiszteleg a művészettörténet nagymesteri felé, de fejet hajt a Természet előtt is. szeredi Ambrus Noemi textilfestményei mára számos magángyűjtemény méltó darabja.
Silye Szilvia (műkritikus, esztéta)