Flamingó
2016.
E falikép karcsú, elegáns, különleges „modellje” egy Dél-Franciaországi kirándulás emlékét idézi fel: a természetvédelmi területen messziről figyelhettük a szélesen elterülő , meg-megcsillanó vízfelületen lassan lépkedő flamingó filigrán alakját. A Flamingó különleges, lazac-rózsaszín tollazata a rokokó világ túldíszített pompáját, játékos könnyedségét, szentimentális báját idézi. A vizimadár testén bézs alapon lilás-mályvás bútorkárpitok, bársonyok és selyemdarabkák gazdag árnyalatai rajzolják a tollazat változatos felületét, finom kontrasztban a vizililiomok türkiszes zöldjeinek kecsesen ívelő selyemleveleivel,s összhangban a lilás sziromlevelekkel. A sötétkék bársonykeret miseruháról átvett , ezüstös fémzsinórral szegélyezve ünnepélyessé teszi a vizivilág mindennapi életének egy csendes pillanatát. E képen találkozik két stílus: a rokokó szertelensége és a szecesszió florális bujasága, de a japán fametszetek lendületességét is felfedezhetjük a szelíden hajladozó levelek , a sásliliom szirmai , az alacsony vízben gázoló-előbukkanó madáralak ,s a megcsillanó vízfelület változatos formái között.