Pineafenyő,2013
2011-ben Pompeiben jártam, s ekkor mélyen megérintett ennek a fa fajtának a különleges formája, időtlensége, erőteljessége, tobozainak méretére, húsos magvainak titokzatossága.
A fenyőfélék a hosszú , kitartó élet, az állhatatosság szimbólumai.
E kép születését az utazási élményeken túl egy általam nagyon kedvelt szecessziós grafikai is inspirálta.
Heteken át válogattam a zöldesen-ezüstösen csillogó textileket,kerestem a fatörzs kérges felületét leginkább felidéző selyemszövetet, kutattam a tobozokat megidéző kelméket, a háttérnek legalkalmasabb felületet.
2013 a Zeneakadémia újjászületésének is az éve volt,lenyűgözött az épület újra felfedezett , gazdag ornamentikája: magával ragadt a koncentrikus körök, a dús aranyfrízek, a babérlevelek súlyos pompája,az eozinkék gömbök tökéletes teljessége.
Így találtam rá a babérlevelekkel díszített, arannyal átszőtt bútorkárpitra, az eozinkék selyem szegélyre, a miseruhákról kölcsönzött aranypaszományokra, az eozinos-aranyos gyönygyök csillogására.
A 9 hónapig készített falikép sötétkék bársonysávja elegáns, kimért keretet biztosít a burjánzó arany díszítményeknek: a ritmikusan ismétlődő zöld selyemlapokon szalmagyöngyökkel kivarrt koncentrikus köröknek, a fa ágait díszítő csillogó tobozoknak, az ágak között megbújó madárkáknak.
E képen eszenciává sűrűsödött a természeti élmények tapasztalata, a személyes emlékek, és a stilizált díszítmények világa: az „Aranykor” egyféle:textiles megfogalmazása.